Aki lemond a mesélésről, az lemond történeteiről, aki lemond történeteiről, az önmagáról mond le.
Az alkotásterápia olyan komplex módszer, amelyben a művészetterápia, az irodalomterápia és a mesedráma eszközei együttesen jelennek meg. A művészetterápia a képzőművészetet, az irodalomterápia a szövegeket, a mesedráma pedig a meséket használja eszközként a terápiás folyamatban.
Az alkotásterápia során felszínre kerülnek azok a tudatos vagy épp tudattalan folyamatok, amelyek valamilyen módon gátolják a mindennapjaidat. Ez a módszer segíthet, hogy a kreativitásod is előtörjön és szárnyaljon, továbbá elvezethet önmagadhoz. Nagyon fontos, hogy az alkotásterápiában nincs szükség semmiféle rajztudásra vagy bármilyen képzőművészeti előképzettségre! Nincs minősítés, sem értékelés; az alkotásod saját önvalód megnyilvánulása, amely hozzásegít ahhoz, hogy megtaláld az utadat.
Az alkotás képessége mindenkiben ott rejtőzik, különböző formákban. Ezt a képességet hozzuk elő és erősítjük a terápián. Az alkotás készítésének folyamata közelebb vihet a céljaidhoz, ráláthatsz eddig ismeretlen mintáidra, működésedre. Az alkotások mind szimbólumokban szólnak hozzánk, amelyek feltárása nyugalmat és érzelmi stabilitást adhat. Az érzelmek vállalása, illetve az alkotások bemutatása a csoporton belül a kohéziót is erősíti, emellett előhozhatja azt a gondolatot, hogy valójában senki sincs egyedül a gondjaival – ez pedig általában megkönnyebbülést és öngyógyító folyamatokat generál.
Az alkotásterápia alatt ellazulhatsz, stresszmentesen tárhatod fel önmagad, és bármilyen érzés, gondolat jön fel benned, azt átbeszéljük.
Minden olyan, önmagát megismerni vágyó embernek ajánlom, aki szeretné megtapasztalni az alkotás csodáját, önvalójának megtestesülését, és vágyik rá, hogy megismerhesse és átírhassa gyermekkori mintáit. Ajánlom továbbá azoknak is, akik szeretnék újra felfedezni magukban a gyermeki rácsodálkozás képességét.
Az alkotásterápia egyénileg vagy zárt kiscsoportban történik, egy alkalom 1,5 – 3 órát ölel fel. A terápiás alkalmat mindig egy nyitó körrel kezdjük, amelyben ráhangolódunk egymásra és a foglalkozásra. Ezután történik az alkotói folyamat, a végén pedig az élmények, felbukkanó érzések, tapasztalatok átbeszélésével zárjuk a foglalkozást.
Az alkotásterápia alatt készült képeket nem osztjuk meg, és nem tesszük ki sehová! A csoportban elhangzott információk a csoporton belül maradnak, nem kell tartanod attól, hogy bármi is kikerül a zárt csoportból.
A mesék egyidősek az emberiséggel. Mi, emberek, mesékbe ágyazzuk félelmeinket, meséken keresztül tanítjuk gyerekeinket, mesékben fedjük fel vágyainkat, mesékben mondjuk el történetünket. Benne vagyunk a meséinkben. Benne lakunk a meséinkben. A mese játék és csoda. Tele van hittel, tele van lélekkel – empátiával, szárnyalással, gyógyulással. Megmutatja, mennyire csodálatos lények vagyunk. Nem tökéletesek, nem legyőzhetetlenek, nem feddhetetlenek – de mégis nagyszerűek vagyunk és megvan bennünk az akarása a jónak, a tisztának, az őszintének.
A mesékben rengeteg bölcsesség, tanulság, útmutatás van. Számtalan olyan kincset rejtenek, amik a valóságban is segíthetnek minket megtalálni a helyes utat, megalapozhatják döntéseinket, támaszt nyújtanak, hitet adnak az élet megpróbáltatásai között.
Mesét olvasni, vagy eljátszani igazi spirituális felfedező út. A jó és rossz harca, a mesében jelen lévő szimbólumok sora, a szereplők tulajdonságai új erőforrások felfedezéséhez vezethet minket, megmutathat új megküzdési stratégiákat, más színben tüntethet fel helyzeteket, magában hordozhatja a nézőpontváltás lehetőségét.
A mese ugyanúgy lehet tükre a léleknek, mint a szemünk. Kitár zárt ablakokat saját belső világunk felé, melyen keresztül megvilágítódnak ösztöneink. A meseszereplők tulajdonképpen saját cselekvéseink okait hordozzák, megmutatják, mi hogyan állunk az élethez, a problémákhoz és rávilágítanak a megoldásokhoz való viszonyunkra. A mesék által visszakapcsolódunk a tudatallatink rejtett világához, a saját forrásunkhoz, sőt, a kollektív tudatalattihoz is
Az élet egy nagy mese. Tele kihívásokkal, próbákkal – legyen azok száma három, vagy hét, vagy száz és száz. Annyi csak a különbség, hogy mi nem a sárkányt győzzük le, nem a fele királyságot kapjuk meg, ha diadalt aratunk, hanem meg,- vagy visszakapjuk saját életünk. Közben hallgatunk magunkra úgy, mint ahogy a mesék segítő szereplőire is hallgatunk – legyen az tündérkeresztanya, vagy bölcs boszorkány.
A mesedráma foglalkozások során tehát a tudattalan folyamatok kerülhetnek felszínre és gyógyulhatnak meg korábbi, mára már elnyomott sérüléseink. A mesék eljátszása, megértése elvezethet minket aktuális életfeladataink, elakadásaink megoldásához is.
A mesedráma tulajdonképpen a pszichodráma és a meseterápia ötvözeteként jött létre, felnőtteknek. A mesedráma alkalmakon mindig egy konkrét meséből indulunk. Belebújunk a mesék szereplőinek bőrébe, eljátsszuk azt, és a játék során felismerjük, hogy a mese jelenetei hol és hogyan hasonlítanak a saját életünk helyzeteihez, szereplői hol és hogyan jelennek meg életünkben. Egy mese soha nem ér véget a történet közepén. Mindig van megoldása, feloldása, végkifejlete, ami megmutatja nekünk, hogy a való életben egy-egy helyzetet hogyan oldhatunk meg másként, mint ahogy eddig tettük.
Ha te is szerelmese vagy a csigáknak, kagylóknak, és imádsz bennük gyönyörködni, akkor itt a helyed!
Egyre több önismereti hirdetésben lehet látni, hogy művészetterápia, alkotásterápia, irodalomterápia, meseterápia, mesedráma, zeneterápia. Blogcikkünkben kicsit körbejárjuk ezeket a segítő módszereket.
A meseterápia és a mesedráma is mesékkel dolgozik: mindkét típus gyerekeknek és felnőtteknek is ideális önismereti módszer, azonban én ebben a cikkben kimondottan felnőttekre vonatkozóan írok róla – mivel mesedrámát csak felnőtteknek tartok.
A mesedráma a pszichodrámából fejlődött tovább, gyerekek és felnőttek is igénybe vehetik. Így tehát mondhatjuk, hogy ez a kétféle önismereti módszer tulajdonképpen ugyanarról a tőről fakad.