Aki lemond a mesélésről, az lemond történeteiről, aki lemond történeteiről, az önmagáról mond le.
A mesék egyidősek az emberiséggel. Mi, emberek, mesékbe ágyazzuk félelmeinket, meséken keresztül tanítjuk gyerekeinket, mesékben fedjük fel vágyainkat, mesékben mondjuk el történetünket. Benne vagyunk a meséinkben. Benne lakunk a meséinkben. A mese játék és csoda. Tele van hittel, tele van lélekkel – empátiával, szárnyalással, gyógyulással. Megmutatja, mennyire csodálatos lények vagyunk. Nem tökéletesek, nem legyőzhetetlenek, nem feddhetetlenek – de mégis nagyszerűek vagyunk és megvan bennünk az akarása a jónak, a tisztának, az őszintének.
A mesékben rengeteg bölcsesség, tanulság, útmutatás van. Számtalan olyan kincset rejtenek, amik a valóságban is segíthetnek minket megtalálni a helyes utat, megalapozhatják döntéseinket, támaszt nyújtanak, hitet adnak az élet megpróbáltatásai között.
Mesét olvasni, vagy eljátszani igazi spirituális felfedező út. A jó és rossz harca, a mesében jelen lévő szimbólumok sora, a szereplők tulajdonságai új erőforrások felfedezéséhez vezethet minket, megmutathat új megküzdési stratégiákat, más színben tüntethet fel helyzeteket, magában hordozhatja a nézőpontváltás lehetőségét.
A mese ugyanúgy lehet tükre a léleknek, mint a szemünk. Kitár zárt ablakokat saját belső világunk felé, melyen keresztül megvilágítódnak ösztöneink. A meseszereplők tulajdonképpen saját cselekvéseink okait hordozzák, megmutatják, mi hogyan állunk az élethez, a problémákhoz és rávilágítanak a megoldásokhoz való viszonyunkra. A mesék által visszakapcsolódunk a tudatallatink rejtett világához, a saját forrásunkhoz, sőt, a kollektív tudatalattihoz is
Az élet egy nagy mese. Tele kihívásokkal, próbákkal – legyen azok száma három, vagy hét, vagy száz és száz. Annyi csak a különbség, hogy mi nem a sárkányt győzzük le, nem a fele királyságot kapjuk meg, ha diadalt aratunk, hanem meg,- vagy visszakapjuk saját életünk. Közben hallgatunk magunkra úgy, mint ahogy a mesék segítő szereplőire is hallgatunk – legyen az tündérkeresztanya, vagy bölcs boszorkány.
A mesedráma foglalkozások során tehát a tudattalan folyamatok kerülhetnek felszínre és gyógyulhatnak meg korábbi, mára már elnyomott sérüléseink. A mesék eljátszása, megértése elvezethet minket aktuális életfeladataink, elakadásaink megoldásához is.
A mesedráma tulajdonképpen a pszichodráma és a meseterápia ötvözeteként jött létre, felnőtteknek. A mesedráma alkalmakon mindig egy konkrét meséből indulunk. Belebújunk a mesék szereplőinek bőrébe, eljátsszuk azt, és a játék során felismerjük, hogy a mese jelenetei hol és hogyan hasonlítanak a saját életünk helyzeteihez, szereplői hol és hogyan jelennek meg életünkben. Egy mese soha nem ér véget a történet közepén. Mindig van megoldása, feloldása, végkifejlete, ami megmutatja nekünk, hogy a való életben egy-egy helyzetet hogyan oldhatunk meg másként, mint ahogy eddig tettük.
Az első cselekedeteink között van a nemet mondás. Amikor egy szoptatott baba jól lakik elfordítja a fejét a cicitől. Innen jön (kutatásaim alapján tudtam meg)
Te tisztában vagy a saját erőforrásaiddal? Tudod, mik azok a belső erőforrások? Erőforrásaink életünk fontos részét képezik, ezért érdemes velük tudatosan is foglalkozni.
Akár saját vállalkozásunkban dolgozunk, akár alkalmazottként, bizony sokszor előfordulhat, hogy úgy érezzük, nem vagyunk elég hatékonyak. Kizökkent minket valami, elvonja a figyelmünket a közösségi média, vagy csak egyszerűen nem érzünk kellő motivációt. Saját példámból kiindulva az alábbi bejegyzésben 10 hatékonyságnövelő technika ötletet mutatok be, amelyek a munkámban maximálisan beváltak!