A közléssorompó a kommunikáció folyamatát alapvetően akadályozó jelenség, amellyel akár azt is elérhetjük, hogy a beszélgetés teljesen megálljon. Az alábbi cikkben azt veszem górcső alá, hogy milyen közléssorompók vannak jelen a mindennapokban, és milyen szerepük van a kommunikációban.
Mi a közléssorompó, és honnan ered a kifejezés?
A közléssorompó tulajdonképpen egy verbális gát, amellyel a másik felet akasztjuk meg a mondandója közben. Akarva vagy akaratlanul mindenki használja valamilyen formában ezeket a kifejezéseket, de legtöbbször nem vagyunk annak tudatában, hogy használjuk.
Ezek a kifejezések megzavarják a beszélőt, akár még meg is változtathatják a véleményét, vagy irányíthatják azt. A kommunikáció elmélyítésére nincs esély, ha közléssorompókat használunk, sőt leggyakrabban rossz érzést keltünk ezzel a másik félben.
Maga a kifejezés Thomas Gordontól ered, aki összesen 12 típusát határozta meg a közléssorompóknak:
- parancs vagy utasítás,
- fenyegetés vagy figyelmeztetés,
- prédikálás vagy kioktatás,
- tanács vagy megoldási javaslat,
- meggyőzés vagy érzelmi zsarolás,
- elemzés vagy általánosítás,
- faggatózás vagy kérdezősködés,
- kritizálás/hibáztatás/számonkérés,
- kifigurázás vagy megbélyegzés,
- dicséret vagy egyetértés,
- megerősítés vagy együttérzés,
- elterelés vagy humorizálás.
Nézzünk erre példákat is!
Parancs, utasítás
A parancs és az utasítás egy egyirányú közlés, amely megállítja a kommunikációt. Munkahelyen, iskolában, de otthoni körülmények között is gyakran előfordul. Az utasítás ellentmondást nem tűrő közléssorompó, amely teljesen kizárja a másik felet a döntésből.
Például:
“Megcsinálod, mert azt mondtam!”
“Elég volt ebből, hagyjuk ezt abba.”
“Most én beszélek!”
“Nem érdekel, most erre kell figyelnem.”
Fenyegetés, figyelmeztetés
Dühöt és ellenállást vált ki, ha valaki fenyeget vagy figyelmeztet másokat. A beszélgetést egyáltalán nem viszi előre.
Például:
“Ha nem teszed meg, akkor…”
“Ezt még meg fogod bánni!”
“Csak egyszer mondom el…”
Kioktatás
A kioktatás senkinek nem esik jól. Az az ember, aki ezzel az eszközzel próbál érvényt szerezni, fölényeskedni és fitogtatja a tudását. Megakasztja a kommunikációt azzal, hogy elnyomja a másik felet.
Például:
“Pedig ez nem egy nehéz feladat.”
“Ezt már meg kellene tudnod egyedül is csinálni.”
“Nekem nagy tapasztalatom van benne, hagyd, majd én megcsinálom.”
Tanács
A kéretlen tanácsok mélyítik a szakadékot a két fél között. Az, hogy neked valami bevált, nem jelenti azt, hogy a másiknak is jó megoldás lesz. Tartózkodjunk attól, hogy a saját megoldásainkat erőltetjük rá másokra – inkább abban támogassuk, hogy találja meg a saját válaszait.
Például:
“Szerintem ezt kéne csinálnod…”
“Én ebben a helyzetben biztosan így tennék…”
“Nem kéne hagynod magad.”
Meggyőzés
A meggyőzés nagyon könnyen átcsaphat érzelmi zsarolásba, amivel sarokba szorítjuk a beszédpartnert.
Például:
“Ha ezt most megteszed, akkor én elmegyek!”
“De most az egyszer nem lehetne?”
“Most miért csinálod ezt? Menj el, biztosan jó lesz!”
“Ezt így nem lehet csinálni…”
Általánosítás
Ha valamit, akkor az emberek többsége ezt nagyon nem szereti. Ez egy tipikusan elterelő típusú sorompó, amikor meg akarunk magyarázni egy jelenséget vagy viselkedést, és úgy teszünk, mintha nálunk lenne a bölcsek köve.
Például:
“Ezt általában akkor mondják az emberek, amikor…”
“Tudod, a klimax miatt van.”
“Azért viselkedik így, mert biztos gond van a házasságával.”
Faggatózás
A kérdezősködés legtöbbször tolakodó, belefojtja a másik félbe a szót, emellett sértődést is kiválthat, ha olyan intim témákról faggatózunk, amihez semmi közünk.
Például:
“Mit csináltál délelőtt? Nem értelek el.”
“Ezt miért így csinálod?”
“Na, rajta vagytok már a babaprojekten?”
Kritizálás, hibáztatás
Sajnos a rosszul megfogalmazott kritika és a hibáztatás nagyon gyakori jelenség a hétköznapokban. Ezzel a típusú eszközzel is elnyomjuk a másikat, és rengeteg kárt okozunk az önértékelésében.
Például:
“Erről is csak te tehetsz!”
“Soha nem segítesz!”
“Ezt jól megcsináltad!”
Kifigurázás, megbélyegzés
A kifigurázással rontjuk mások önbizalmát, és akár életre szólóan megsebezhetjük őket. Lehet, hogy valamit viccesnek gondolunk, ami a másik számára bántó.
Például:
“Nagy dolog…”
“Most minek pörögsz ezen?”
“Te még mindig ezen agyalsz?”
“Engedd már el…”
Dicséret
Talán elsőre furcsának tűnhet, hogy a dicsérettel vajon mi rosszat tehetünk ezzel, hiszen a dicséret mögött általában jó szándék húzódik meg. Azonban ezt is lehet túlzásba vinni, emellett bizonyos eszközökre az önmagával rendben lévő ember nem igazán tud megfelelően reagálni, inkább csak elakad a kommunikáció.
Például:
“Hát ez nagyon király!”
“Nagyon ügyes vagy, én nem tudtam volna megcsinálni.”
“Mondd el a titkot!”
Együttérzés
Az empátia természetesen nem rossz dolog, de amikor az együttérzés inkább bagatellizálásba fordul, az bizony már közléssorompónak számít. Ezekkel a kifejezésekkel valójában semmit nem segítünk.
Például:
“Nem nagy ügy, ne is törődj vele.”
“Majd elmúlik.”
“Hát nem lennék most a helyedben.”
Elterelés, humorizálás
A humorral történő témaelterelés rendkívül gyakran alkalmazott kommunikációs eszköz. Azonban ezzel is bagatellizáljuk a másik fél mondanivalóját, és azt üzenjük, hogy az nem is olyan fontos.
Például:
“Menjünk inkább tovább.”
“Rá se ránts.”
“Igyunk inkább egy sört.”
De mit használjunk a közléssorompó helyett?
Érdemes inkább nyitott kérdésekkel közelíteni a beszédpartner felé, amelyek segítik őt valóban kifejezni a mondanivalóját, és amelyekből a mi őszinte érdeklődésünk is érezhető. Próbáljunk meg emellett olyan empátiát gyakorolni, amellyel megerősítjük őt az érzéseiben, és elfogadjuk a megéléseit. Érzésekkel nem vitatkozunk – ez nagyon fontos alapelv! Legtöbbször a másik fél nem megoldásokat vagy tanácsokat kér, hanem szeretné, ha valaki meghallgatná. Legyünk erre nyitottak!
