Aki lemond a mesélésről, az lemond történeteiről, aki lemond történeteiről, az önmagáról mond le.
A mesék egyidősek az emberiséggel. Mi, emberek, mesékbe ágyazzuk félelmeinket, meséken keresztül tanítjuk gyerekeinket, mesékben fedjük fel vágyainkat, mesékben mondjuk el történetünket. Benne vagyunk a meséinkben. Benne lakunk a meséinkben. A mese játék és csoda. Tele van hittel, tele van lélekkel – empátiával, szárnyalással, gyógyulással. Megmutatja, mennyire csodálatos lények vagyunk. Nem tökéletesek, nem legyőzhetetlenek, nem feddhetetlenek – de mégis nagyszerűek vagyunk és megvan bennünk az akarása a jónak, a tisztának, az őszintének.
A mesékben rengeteg bölcsesség, tanulság, útmutatás van. Számtalan olyan kincset rejtenek, amik a valóságban is segíthetnek minket megtalálni a helyes utat, megalapozhatják döntéseinket, támaszt nyújtanak, hitet adnak az élet megpróbáltatásai között.
Mesét olvasni, vagy eljátszani igazi spirituális felfedező út. A jó és rossz harca, a mesében jelen lévő szimbólumok sora, a szereplők tulajdonságai új erőforrások felfedezéséhez vezethet minket, megmutathat új megküzdési stratégiákat, más színben tüntethet fel helyzeteket, magában hordozhatja a nézőpontváltás lehetőségét.
A mese ugyanúgy lehet tükre a léleknek, mint a szemünk. Kitár zárt ablakokat saját belső világunk felé, melyen keresztül megvilágítódnak ösztöneink. A meseszereplők tulajdonképpen saját cselekvéseink okait hordozzák, megmutatják, mi hogyan állunk az élethez, a problémákhoz és rávilágítanak a megoldásokhoz való viszonyunkra. A mesék által visszakapcsolódunk a tudatallatink rejtett világához, a saját forrásunkhoz, sőt, a kollektív tudatalattihoz is
Az élet egy nagy mese. Tele kihívásokkal, próbákkal – legyen azok száma három, vagy hét, vagy száz és száz. Annyi csak a különbség, hogy mi nem a sárkányt győzzük le, nem a fele királyságot kapjuk meg, ha diadalt aratunk, hanem meg,- vagy visszakapjuk saját életünk. Közben hallgatunk magunkra úgy, mint ahogy a mesék segítő szereplőire is hallgatunk – legyen az tündérkeresztanya, vagy bölcs boszorkány.
A mesedráma foglalkozások során tehát a tudattalan folyamatok kerülhetnek felszínre és gyógyulhatnak meg korábbi, mára már elnyomott sérüléseink. A mesék eljátszása, megértése elvezethet minket aktuális életfeladataink, elakadásaink megoldásához is.
A mesedráma tulajdonképpen a pszichodráma és a meseterápia ötvözeteként jött létre, felnőtteknek. A mesedráma alkalmakon mindig egy konkrét meséből indulunk. Belebújunk a mesék szereplőinek bőrébe, eljátsszuk azt, és a játék során felismerjük, hogy a mese jelenetei hol és hogyan hasonlítanak a saját életünk helyzeteihez, szereplői hol és hogyan jelennek meg életünkben. Egy mese soha nem ér véget a történet közepén. Mindig van megoldása, feloldása, végkifejlete, ami megmutatja nekünk, hogy a való életben egy-egy helyzetet hogyan oldhatunk meg másként, mint ahogy eddig tettük.
Semmi sem állandó! Ahhoz, hogy miként reagálsz a változásokra, a belső erőforrások megtalálása az első lépés!
A közléssorompó a kommunikáció folyamatát alapvetően akadályozó jelenség, amellyel akár azt is elérhetjük, hogy a beszélgetés teljesen megálljon. Az alábbi cikkben azt veszem górcső alá, hogy milyen közléssorompók vannak jelen a mindennapokban, és milyen szerepük van a kommunikációban.
A modern munkahelyi környezet folyamatosan változik, és a vezetők egyik legnagyobb kihívása az, hogy hatékonyan támogassák csapatukat a fejlődésben, motivációban és a mindennapi kihívások kezelésében. Az egyik leghatékonyabb eszköz erre a coaching szemléletű vezetés, amely nemcsak a teljesítményt növeli, hanem hosszú távon fenntartható fejlődést biztosít mind a munkatársak, mind a szervezet számára.
A megoldásfókuszú coaching egy olyan megközelítés, amely ahelyett, hogy a problémák gyökereit kutatná a múltban, inkább arra összpontosít, hogy milyen lépéseket lehet tenni a kívánt jövő elérése érdekében. Ez a pozitív, jövőorientált szemléletmód segít az embereknek, hogy felfedezzék belső erőforrásaikat és megtalálják a saját útjukat a változáshoz.