Augusztus 23-án és 24-én tartottam Kanyó Eszterrel és a férjemmel, Müller Zoltánnal labirintusjárást a X. Napszarvason, amelynek tapasztalatairól szeretnék egy kicsit mesélni.
A labirintusról talán a legtöbb embernek nem egy coaching módszer, hanem a kanyargós ösvény jut eszébe. Azonban a labirintusjárás egy fantasztikus lehetőséget kínál arra, hogy önmagunkhoz közelebb kerüljünk. Az alábbi bejegyzésben kicsit körbejárom, hogyan is néz ki ez a típusú coaching.
A komfortzóna biztonságot ad – de coachként könnyen láthatatlan szakmai korláttá válhat. Miért nem elég beszélni a fejlődésről, és hogyan segít a saját megélés abban, hogy hitelesebben kísérj másokat? Erről szól ez a cikk.
A szokásaink a dopaminrendszerre épülnek, amely folyamatosan jelzi, mi érdemes figyelmünkre. Ismerd meg, hogyan használhatod ezt a működést a könnyedebb változás és a megoldásfókuszú fejlődés érdekében.
A megoldásfókuszú coaching lényege, hogy nem a problémát boncolgatjuk tovább, hanem azt keressük, mi működik már most is, és hogyan lehet abból többet építeni.
Ez a két rövid történet pontosan ezt mutatja be: hogyan találja meg két különböző kliens a saját megoldását — egyikük apró bátor lépésekkel visszaszerzi a szakmai erejét, másikuk pedig a hatékonyságnövelés mögött húzódó érzelmi tényező felismerésével jut előre.
Mindketten ugyanarra jöttek rá: a változást nem az idő hozza meg, hanem a cselekvés.
Kis lépések, új nézőpontok, belső erőforrások — és máris új irányba indulnak tovább.