A megoldásfókuszú coachingban gyakran elég egy apró felismerés ahhoz, hogy valaki új irányba induljon el. Nem mindig a problémát kell tovább boncolni – sokszor az a kérdés, mi működik már most is, és hogyan lehet abból többet csinálni.
Az alábbi két történet pontosan ezt mutatja: amikor valaki felismeri a saját erejét, és megteszi azt a lépést, ami előreviszi.
1. Amikor a bátorság apró lépésekből épül fel
Kliensem hosszú ideje együtt dolgozott egy kollégával, aki gyakran elnyomóan, kritikus hangnemben kommunikált vele.
Ő azonban szakmailag mindig is erős volt – csak ezt a belső erőt nem tudta láthatóvá tenni.
A közös munkánkban nem azt kerestük, hogyan lehetne „megjavítani” a másikat,
hanem azt, mi az a belső stabilitás, amit már most is magában hordoz.
Apró lépésekkel indultunk:
-
felismerni, hogy vannak helyzetek, ahol már jól kiáll magáért,
-
ezekből mintát venni más szituációkra,
-
megtalálni azt a hangnemet, amelyben szakmailag hiteles és magabiztos tud maradni.
Ahogy ezek a sikerélmények elkezdtek gyűlni, valami megváltozott.
A kolléga, aki addig túlharsogta, egyszer csak kilépett a helyzetből: felmondott.
Nem ez volt a cél, de a folyamat megmutatta:
ha valaki visszaveszi a saját erejét, a környezet is átrendeződik körülötte.
Innentől már nem az önbizalom volt a fókusz, hanem az,
hogyan tudja ezt a friss erőt a saját jövője építésére használni.
2. Amikor a valódi gátat nem a kliens hordozza egyedül
Egy másik folyamatban a kliens hatékonyságnövelés és precizitás fejlesztése miatt érkezett hozzám.
De ahogy haladtunk előre, mindig ugyanoda jutottunk vissza:
a háttérben a szülővel való kapcsolat állt a fejlődés útjában.
A megoldásfókuszú szemlélet egyik fontos kérdése:
kivel együtt lehetne egy lépéssel előrébb jutni?
A harmadik alkalom után ezért közösen döntöttünk úgy,
hogy a fennmaradó két ülésen az édesanya vegyen részt – külön, önálló alkalmakon,
hogy tisztábban lássuk a helyzet másik oldalát is.
Nem a múlt feltárása volt a cél,
hanem egy olyan biztonságos tér megteremtése, ahol:
-
el tudja mondani, mi az, ami működik,
-
hol érez elakadást,
-
és milyen változást szeretne ő maga előmozdítani.
A folyamat végére nagyon szép elmozdulás született:
az anya is új nézőpontot kapott, ami közvetve felszabadulást hozott a kliensnek is.
A zárás pillanatában már nem az volt a kérdés,
„mi akadályoz?”,
hanem az:
„mit szeretnél, hogy mostantól működjön?”
Innen már egy teljesen más úton ment tovább – a sajátján.
Mi a közös bennük?
Mindkét történetben ugyanaz történt:
-
felismerték, hogy vannak már működő erőforrásaik,
-
ezekből tudtak tovább építkezni,
-
és megtették azt a kis lépést, ami előre vitt.
Nem vártak csodára.
Mozaikokból rakták össze a saját megoldásukat.
És végül szabadabban, tisztábban, magabiztosabban haladtak tovább.
Az én mottóm, amit minden nap újra visszaigazolnak a kliensek:
A tetteink hoznak változást, nem az idő.
Ha te is szeretnél több magabiztosságot, tisztánlátást vagy áttörést egy elakadásodban, keress bátran – és nézzük meg együtt, milyen apró lépés vinné előrébb a helyzetet.
A változás a döntéssel indul.
A következő lépést pedig megtaláljuk együtt.
Foglalj időpontot ezen a linken:
https://toporagnes.salonic.hu/selectSpecialization/?placeId=4578
Ne várj tovább, kezdjük el a közös munkát!
