A felnőtt én-állapot fogalma Berne tranzakcóanalíziséből került be a köztudatba. A felnőttség nem korhoz kötött, bár szeretjük a hétköznapokban a 18 éves kort egyfajta választóvonalként megnevezni a gyerek és a felnőtt lét között. De mitől tudunk a mindennapjainkban, kapcsolatainkban valóban felnőttként viselkedni? Mi jellemzi a felnőtt én-állapotot?
Felnőtt én-állapot a tranzakcióanalízis szemszögéből
Eric Berne 3 én-állapotot különböztetett meg a tranzakcióanalízis módszerében:
- gyermeki én-állapot
- felnőtt én-állapot
- szülői én-állapot
A módszer segít feltérképezni, hogy bizonyos szituációkban melyik én-állapotból működünk, hogyan reagálunk, illetve hogy a másik fél melyik én-állapotban fogadja be az információt. Általában mindannyiunkban ott van mind a 3 én-állapot, amelyek helyzettől függően domborodnak ki.
Én-állapotok
Gyermeki
Megkülönböztetjük az alkalmazkodó, a lázadó és a szabad gyermeki én-állapotot. A gyermeki én-állapot a kezdetekben még leginkább az alapvető szükségletekből áll, és az ekkor szerzett minták fogják később alakítani a szülői, illetve felnőtt én-állapotot.
Az alkalmazkodó gyermek mindenben a szülő kegyeit lesi, állandóan meg akar felelni mindenkinek. A lázadó gyermek aktívan vagy passzívan lázad, a szabad gyermekre pedig az önmagába mélyedés jellemző.
Szülői
A szülői én lehet irányító vagy gondoskodó. Ha irányító szülői én-állapotban vagyunk, akkor nem tűrünk ellentmondást, türelmetlenek és elutasítóak vagyunk. Gondoskodó szülőként pedig féltjük a másikat, ezért mindent megteszünk, hogy megóvjuk a legkisebb kellemetlenségektől is.
Ebben az én-állapotban többnyire azok a viselkedésminták jelennek meg, amelyeket a szüleinktől “örököltünk”.
Felnőtt
A felnőtt én-állapot a legracionálisabb mindegyik közül. Ekkor vagyunk képesek a leginkább a jelenben lenni és a jelenből cselekedni. Tisztában vagyunk saját magunkkal, a határainkkal, és meg is tudjuk azokat szabni. Aki felnőtt én-állapotban van, már nem játszmázik.
Mitől leszünk felnőttek?
Felnőttként képesek vagyunk az érzelemszabályozásra. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek érzéseink, érzelmeink, hanem azt, hogy nem hagyjuk, hogy ezek elborítsanak és meghatározzák a reakciónkat.
Erre tökéletes módszer az EGÉR: esemény – gondolat – érzelem – reakció. Ha az EGÉR-ből indulunk ki, akkor egy adott esemény kapcsán megjelenik bennünk egy gondolat, amelyet követ egy érzelem. Az érzelem a legvégén valamilyen reakcióban nyilvánul meg, és itt a kulcs: felnőttként mi szabályozzuk a reakcióinkat! Mi választjuk meg ugyanis, hogyan reagálunk egy mondatra, egy cselekedetre, egy helyzetre.
Felnőttként látjuk, hogy egy-egy szituáció valójában milyen ajándékot hozott nekünk. Még ha valamit nehéznek, rossznak ítélünk is meg, a felnőtt én-állapot segít más megvilágításba helyezni a történéseket, hogy felismerjük, minden okkal történt. Egy felnőtt képes arra, hogy megvizsgálja az érzéseit, és kellő távolságból, tudatosan reagál ezekre. Jellemző továbbá, hogy asszertíven kommunikál, illetve a gyermeki és szülői ének között közvetít.
A te életedben melyik én-állapot dominál?
Ha szeretnél a játszmáktól megszabadulni és a felnőtt énedet erősíteni, keress bizalommal, és egy tréning keretein belül segítek olyan eszközöket elsajátítani, amelyek támogatni fognak abban, hogy a hétköznapokban tudatos felnőttként működhess.
